ATZV
Projekt

A globális klímaváltozás nem csupán fölmelegedés, hanem valami sokkal súlyosabb dolog is: felszíni és légköri aszály. A két jelenség egyidejűleg, párhuzamosan figyelhető meg, így joggal gondolhatnánk, hogy a fölmelegedés okozza az aszályt. De mi van akkor, ha a fölmelegedés a mellékhatás, ami egy rendszerszintű egyensúlyvesztés jele? Több extrém fölmelegedés és gyorsabban követi egymást, szokatlan lehűlésekkel, hosszú ideig tartó, csapadékmentes időszakokkal.

De mi okozza az aszályt? A természetből, vagyis a Föld vízháztartásából fokozatosan eltűnő és tartósan hiányzó víz, zárt rendszerekben kerül lekötésre: mi emberek tartalékoljuk a vizet, visszatartva a globális körforgás rendszeréből (antropogén tartós zártrendszerű vízvisszatartás, A.T.Z.V.). Ennek tanulmányozásával fontos részleteket adhatunk hozzá a cselekvési stratégiák kidolgozásához és könnyen kiderülhet, hogy a klímaválság ellen többre van szükség, mint amit eddig tettünk.

A fölmelegedés nem magyarázza az aszály jelenségét, sem a szélsőséges időjárási helyzeteket. Tanulmányoznunk kell a víz magas fajhőjéből adódó kiegyenlítő hatásának hiányából fakadó folyamatokat is és azt, hogy a légköri és felszíni víz hiányát mi okozza. Talán ma már rendelkezünk olyan modellezési lehetőségekkel, olyan adatokkal, amelyek a segítségünkre lehetnek abban, hogy komoly próbának vessük alá az emberi beavatkozás szerepét a globális aszály kiváltásában.

1: A vízelvonás hatása lokális: hogyan lehetne a vízpára hiányának globális hatása?

Az éghajlat övezetessége cáfolhatja a vízháztartásból kivett víz globális hatását, ahogyan az is, hogy van csapadékképződés és a szárazság általában véve sehol sem mutatkozik egyformán. Csakhogy a globális rendszerekben, a vízkészletnek a körforgásban résztvevő teljes mennyisége játszik szerepet és az egyes alrendszerek működése a globális helyzet függvényében változik: igaz, mindenhol másképpen.

2: A felhőzet takaró hatásának hiánya miatt, az éjszakai lehűlésnek föl kellene erősödnie, nem?

Ez a jelenség egyre gyakrabban fog előfordulni, amennyiben a globális trendek nem változnak meg és a helyzet tovább romlik. A lokális felszíni és felszín alatti víztartalékok párolgása ellensúlyozza az éjszakai lehűlést, mindaddig, amíg (és ott, ahol) ezek a tartalékok nem merültek ki. Bizonyos helyeken ez a jelenség már most megfigyelhető, olyan helyeken (és olyankor) ahol (és amikor) korábban erre nem volt példa.

3: Miért a fölmelegedés erősödik, ha az elmélet igaz? Ha a természetes egyensúly bomlik meg, akkor miért csak az egyik véglet felé?

A fölmelegedés a két lehetséges szélsőség közül az egyik alternatíva: fölerősödése az instabilitást jelzi - annak a dinamikus egyensúlynak a hiányát, amit a vízpára tenne lehetővé azzal, hogy a víz fajhője révén a hideg légtömegek jobban és tartósabban ellensúlyoznák az üvegházhatást. Felhőképződés, árnyékolás, csapadék - ezek mind hiányoznak, tehát a lehűlést segítő feltételek nem tudnak kialakulni.

4: Ha a vízpára sűrűsége növekedne, azzal együtt az üvegházhatás is erősödne, hiszen a leginkább üvegházhatást keltő gázról van szó!

Valóban így lenne elméletileg, de ha beleszámoljuk a víz magas fajhője miatti kiegyenlítő szerepét (és egyéb hatásait), akkor az látszik, hogy az üvegházhatás, csak egyetlen fontos tényező más jelentős és meghatározó összetevők mellett és ezek a folyamatok, együttesen a fölmelegedés ellen kezdenek hatni, a vízpára koncentrációjának növekedésével párhuzamosan.

5: Ha ilyen fenyegető a probléma, miért nem foglalkozunk vele?

Talán azért nem, mert a folyamat nem egyik pillanatról a másikra zajlik le, hanem évszázadok óta tart, ráadásul ingamozgást mutat: hol fölerősödik, hol visszaszorul. A következményei változóak: helyszíntől és vizsgálati módszertől függ, hogy keletkezik-e elegendő adat és létrejön-e egy historikus adatsor, ami a trendet megmutatja. Nehéz bemutatni a Föld éghajlatának globális folyamatait, amelyek kompenzálják az ATZV hatását. Még nehezebb feladat annak a bemutatása, ahogyan a kiegyenlítő hatás lassan egyre gyengül, a vízkészlet kimerülésének függvényében.

A: Modellezés

---

Az oksági modell vizsgálata szimulációkkal

Háttér: A jelenlegi klímamodellek többsége szerint a globális felmelegedés okozza az aszályosodást és csapadékhiányt. Az itt bemutatott alternatív elmélet azt feltételezi, hogy a zárt rendszerekben történő víztárolás (ATZV) – a vízkörforgás megbomlásához vezet, ami légköri aszályt és ezáltal közvetett hőmérsékleti szélsőségeket eredményez.

Kutatási kérdés: Hogyan változik meg a légköri páratartalom, csapadékeloszlás és hőmérséklet, ha a felszíni párolgás és transzspiráció mértékét szisztematikusan csökkentjük? Milyen összefüggés áll fenn az üvegházhatás és a páratartalom változásai között?

Javasolt szimulációs szcenáriók (valamilyen fokozódó aszály jelenséget mutató éghajlati területen):

• Alap (kontroll) szcenárió: 100% páratartalom mellett és átlagos üvegházhatású gátkoncentrációval.
• 50%-os párolgáscsökkentés: mintha a víz egy része zárt rendszerekbe kerülne.
• 90%-os párolgáscsökkentés: extrém szintű vízkivonás modellezése.
• A modell kiegészítése az időtényezővel: az ATZV megjelenését a valóságos időtávlatban (körülbelül a vezetékes vízhálózat elterjedésének időszakáig visszamenően) elhelyezni.

Elvárt outputok:

• változás a légköri nedvességtartalomban,
• változás a csapadékmennyiségben,
• aszályindexek alakulása,
• hőmérséklet-változások (napi, éves átlag).

Cél: A cél egy működőképes, tudományos alapokon nyugvó modell eredményeinek közzététele és szemléltetése, amely alternatív magyarázatot kínálhat a klímaváltozás ok-okozati összefüggéseire.

B: Becslés

---

Az emberi tevékenység által zárt rendszerekbe kivont vízmennyiség becslése, globális szintű körforgás-zavarás kvantifikálása

Háttér: A vízkörforgás legsúlyosabb következményekkel járó emberi zavarása, a vízhasználatnak minden olyan módja, amikor a vizet tartósan visszatartjuk a körforgásból, különböző zárt rendszerekben (pl. vízvezetékek, tárolók, fűtési-hűtési rendszerek, palackozott italok, uszodák stb.) ATZV/PACHS.

Kutatási kérdés: Mekkora mennyiségű víz kerül az emberi vízrendszerek révén tartósan zárt környezetbe, így kivonva a természetes vízkörforgásból? Elérheti-e ez a mennyiség a globálisan már éghajlati hatású szintet? Fontos tényező ennek történeti dimenziója is.

Lépések: A következő komponensek térfogatának becslése:

• Vízvezeték-rendszerek
• WC-tartályok száma és térfogata
• Lakóépületi és ipari víztartályok
• Uszodák, medencék, dísz tavak
• Palackozott italok éves mennyisége
• Hűtési és fűtési rendszerek víztárolása


• Lakosságszám és infrastruktúra alapján az adatok skálázása.
• A népességnövekedéssel és lakott területek terjedésével összefüggő dimenzió hozzáadása a becsléshez.

Skálázási modell: A pilot-városi adatok népességarányos kivetítése regionális, majd globális szintre, figyelembe véve az urbanizációs különbségeket, iparosodottságot, vízhasználati kultúrát valamint a történeti hátteret.

Outputok:

• Zárt rendszerekben tárolt víz mennyisége városonként és globálisan.
• Éves szinten újonnan záródó vízmennyiség becslése.
• Összevetés a modell eredményével (mennyi vízkivonás generál klímahatást és milyen változások várhatóak [trendek]).

Cél: A cél a hipotézis megalapozásához szükséges becsült adatok minél pontosabb közelítése a valósághoz annak bemutatására, hogy a globális vízháztartásból hosszú idő óta tartósan kivont és visszatartott víztömeg mennyisége eléri-e azt a mértéket, amely éghajlati változásokat idézhet elő.

C: Cselekvési stratégiák

---

Ajánlások kidolgozása az aszálykatasztrófa megelőzésére

Kitekintés A kutatási project eredményeitől függetlenül, a közvetlenül tapasztalható, valós légköri és felszíni aszály katasztrofális következményeit megelőző, az ATZV elmélettel szinkronban kialakított ajánlások megtervezése különféle régiók számára.

Egyeztetés A kutatási project eredményeinek felhasználásával tovább alakítani a cselekvési stratégiát a szükséges intézkedések ütemezését illetően, felhasználva ehhez a modellezés során, a várható tendenciákról szerzett ismereteket (figyelembe véve annak lehetőségét is, hogy hosszú távon nincsen szükség intézkedésre).

• Effects of Climate and Anthropogenic Drivers on Surface Water Area – Emberi tevékenységek erőteljes hatása a felszíni vízterületek változására.
• Anthropogenic Drought: Definition, Challenges, and Opportunities – Átfogó áttekintés az ember által indukált szárazságról.
• Impacts of Anthropogenic Water Regulation on Global Riverine DOC Transport – A vízellátás zavarása csökkenti a folyókban a szervesanyag-kibocsátást.
• Compounding Impacts of Human‑Induced Water Stress and Climate Change on Water Availability – Emberi vízhasználat súlyosabb lehet, mint egy történelmi szárazság.
• Evidence of Anthropogenic Impacts on Global Drought Frequency, Duration, and Intensity – CMIP6 alapján emberi tevékenység erősített rá az aszályra.
• Interaction of Climate Change and Anthropogenic Activity on Surface Water Areas – Landsat-adatok bizonyítják a felszíni víz csökkenését emberi és klímahatások miatt.

• India – NICRA stratégia – Aszálytűrő fajták, víz- és talajmenedzsment, helyi technológiaátadás és mezőgazdasági alkalmazkodás.
• Irán – Conjunctive Water Management – Felszíni és felszín alatti vízkészletek összehangolt kezelése Hormozgan térségében.
• Ausztrália – Future Drought Fund – Drought Hub-ok, gazdálkodói támogatás, oktatás és klímaadaptációs programok.
• Nyugat-Afrika – FSRP program – Regionális élelmezési és vízgazdálkodási reziliencia erősítése időjárási előrejelzéssel és közösségi fejlesztésekkel.
• Dél-Afrika – Cape Town Day Zero – Vízfogyasztás csökkentése, vízdíjszabályozás és alternatív források a válság elkerülésére.
• Guatemala – PMA fenntartható mezőgazdaság – Közösségi agrárprogramok, élelmiszerbiztonság és aszály megelőzése kisgazdálkodóknál.
• Thaiföld – Lam Ta Kong aszálytérképezés – Térinformatikai és analitikai eszközök használata aszályérzékenység meghatározásához és helyi tervezéshez.
• UNESCO–WMO–UNCCD – Nemzeti Aszálytervek – Globális irányelvek: korai előrejelzés, kapacitásépítés, és kormányzati válaszmechanizmusok.